Ebbe a menüpontban az alábbi kapcsolataimról írt verseimet találhatod:
PANKA CIKLUS
CSALÁD
BARÁTOK, ISMERŐSÖK
IDEGENEK
IN MEMORIAM
MINDEN KAPCSOLAT MÁS (2012)
PANKA CIKLUS
CSALÁD
BARÁTOK, ISMERŐSÖK
IDEGENEK
IN MEMORIAM
MINDEN KAPCSOLAT MÁS (2012)
Nem az vagyok, akinek képzelsz.
Nem az vagyok, akinek mond más.
Üres lap vagyok kezedben,
S általad lesz majd rajta írás.
Amiket feltársz, előhozol,
mit sikerül meglátnod bennem,
azzal írd tele az üres lapot,
S az leszek, amit alkotsz belőlem.
Érintettél nyitott lélekkel.
Lettem, amilyennek megírtál.
Alkottál, ezer arcomból egyet.
Új kapcsolat, új alakot formál.
PANKA CIKLUS
HARMADIK UNOKÁMAT VÁRVA (2010
Nemsokára jön hozzánk egy új, kis élet,
ki visz tovább majd belőlem is valamit.
Kérlek, Uram, könnyítsd meg jöttét,
segíts neki, mindenben segíts!
Talán rossz időben, rossz égitestre érkezik,
mert ma a Föld, a természet,
az emberiség nagy része beteg.
De kegyes voltál hozzá, Uram,
szerető közegbe küldted Őt,
családomba, köszönöm ezt neked.
MEGÉRKEZTEM 2010. szeptember 3.
Szervusztok
Nénik, Bácsik!
Én egy angyalka vagyok
2010 szeptember 3-án érkeztem a Föld
bolygó Magyarország nevű részére
Érd városába,
Kovács Emőke
mamihoz és
Kreischer László papához.
Kislány vagyok, Anna-Zsófia, aki 2990 grammal, 53cm-rel léptem földi pályámra.
Kérlek, szeressetek engem!
Ezek az én gondolataim, de Nelly nagymama
tolmácsolja Nektek, mert én még nagyon picike vagyok.
Megjöttél várva-várt drága gyermek!
Földi pályádra léptél ma délután.
Óvjon a Mindenható, életed minden percében, ezt
kívánja:
Nelly
nagymamád.
ELSŐ BESZÉLGETÉSÜNK (2010)
Kicsi
Szofi, ízlelgetem a nevedet.
Éjfél
van, álmok járják az embereket.
Álompor
hull a tájra, minden szendereg,
én
pedig gondolatban ott vagyok,
érintelek,
s beszélgetek veled.
Csöppnyi
lányka, aki tegnap este jöttél a világra védelmező burkodból,
a
meleg anyaméhből és itt most fázol, piciny tested remeg.
Először ölel a lét didergető magánya,
ami mindig együtt lesz Veled.
Te
pici lány, hogy szeretnélek megvédeni,
de
még magamat sem tudom.
Menekülök
egy késő őszi nászba.
Ujjonganom
kéne, hogy megkapom
a
várt csodákat, s hogy volt tegnapom,
hogy
örömkönnyeket csalt szemembe
az
áhított, várt, áldott kegyelet,
ám
én gyötrődöm most is álmatlanul,
s
fájdalomba dermedten veled beszélgetek.
Kicsi
Szofi, ki jött vissza hozzám általad?
Apa,
Anya, Nagyszülő, barát, idegen?
Ma
nagyon boldognak kéne lennem,
hisz
megjöttél Te, s rám talált a szerelem.
Miért
nem tudok mégsem boldog lenni?
Miért
borít nevezhetetlen fájdalom?
Miért
nem tudok felhőtlen örömöt érezni?
Kicsi
Szofi, én ezt nem értem, nem tudom.
Párnám
mellettem üres, fáj a magány
hull
a könnyem. Örülnöm kéne, félek!
Kicsi
Szofi, mi lesz Veled, velem, mit
hoznak
majd az évek????
BESZÉLGETÉSEK ANNAZSÓFIA UNOKÁMMAL (2010)
Milyen
volt első éjszakád otthon,
érezted-e,
hogy ott voltam veled,
gondolatban
fogtam pici kezed.
Gizi
mama megfürdetett, őt úgy érezhetted,
én pedig az éteren át csillagfénnyel utaztam hozzád,
elértelek,
öleltelek.
Rész vagy belőlem,
veled egész az életem.
--------------
Pici
Szofi ma hallhattam a hangodat.
Sírtál
keservesen, s én úgy éreztem,
megszakad a lelkem mert nem ölelhetlek magamhoz
nem
foghatom pici kezed.
Hogy
nyugtatnálak én kedvesem.
Árasztanám
Rád szeretetemet,
hogy mosolyt csaljon arcodra a boldog érzés.
Kicsi
Szofi, nagyon rossz, hogy nem lehetek Veled.
--------------
Pici Szofi ma éppen két hetes.
Mennyire simogatnám kis kezét,
bársonyos talpacskáját, nem lehet.
Ritkán, és csak percekre az
enyém
Sokáig őrzöm e boldog perceket.
--------------
Ma
öt hetes és négy kilós vagy Szofi baba
Múlik
az idő. Szeretnélek összepuszilni,
meggyúrni, puszilgatni kicsi, husis combodat.
Közel
s mégis nagyon messze vagy.
PICI SZOFI (2010)
Hetente
csak néhány percre látlak.
Pici
virágszál, gyönyörű kis Szofi.
Színesíted
az őszi napokat,
megállítod
ilyenkor az időt.
Szeretném
átsugározni neked
a
végtelen szeretetet. Adni erőt.
Szeretném,
ha éreznéd, a láthatatlan
kötelékben átörökített lényemet,
ahogyan
Te is itt létezel bennem,
boldog-fájdalmasan
egy velem.
Asszociációim
Omegája Te vagy.
ELSŐ NÉVNAP (2011)
Kicsi Szofi, ma névnapod van,
az első névnapod.
Ajándékot visznek Neked mások,
tőlem drága kicsi lány e pár sort kapod,
amiben benne van szívem minden szeretete
és benne van minden bánatom.
Amikor majd nagylányként olvasod,
gondolj arra, mikor e sorokat
írom.
egyedül vagyok,
de gondolatban ott veled
örömödet érzem,
hangod hallgatom.
ANNAZSÓFIA ELSŐ NÉVNAPJÁRA (2011)
Kicsi
lány! Tündöklő Napsugárkám!
Ma
együtt ünnepli az egész család
első
névnapodat. Köszöntünk téged
Zsófi
napon, tündér Anna-Zsófiát.
Csillognak
ajándékok, külsőségek.
A
lelkek mélyébe senki sem lát,
de
hiszem, telik mindenik örömmel,
mikor
köszöntik,a kis Anna-Zsófiát.
Okos
leányka, nyolc hónapos kincsem.
Szemlélgeted,
ízlelgeted létedet.
Köszönöm
Uram, hogy ide teremtetted,
bearanyozni
múló éveimet.
Kicsi
lány, csodálkozol a világra!
Erődet
érzem, mikor fogod kezem.
Figyelsz
mindenre, hisz új környezeted.
Érdeklődésed
csodálom, tisztelem.
Akaratod
egy-egy határozott ”NEM”,
ha tiltanak.
Mikor nyúlsz valamiért merészen,
amit
el nem érhetsz, meg nem kaphatod.
Hangodban
a nemtetszést érzékelem.
Bontakozol
egyéniséggé lenni.
Úgy
legyen. Mai napon azt kívánom,
lelked
jósággal, szeretettel teljen,
erőt,
egészséget adjon a jó Istenem.
MIKOR KIS
PANKA (2011)
Mikor
kis Panka
ölemben
alszik el,
akkor
a világon semmi nem érdekel!
Piciny
szívecskéje
az enyémmel dobban,
tudom,
hogy most már
a boldogságom itt van!
FOHÁSZ
(Anna-Zsófia
Keresztelőjére 2011. június 12.)
Uram!
Ma
egy újabb kis élet, az unokám,
Anna-Zsófia
kapott keresztvizet,
áldásodat,
hogy növekedvén
töretlenül,
erősen higgye létedet.
Kérlek,
Uram! Adj neki erős hitet!
Adj
egészséget, szeretetet.
Add,
hogy kis Anna-Zsófiám
nemes
lélekkel, boldogan élje az életet.
CSALÁD
ÉDESANYÁM (1959)
Hajadban
már az őszi szél kuszál,
deresedők
fürtjeid.
Elmúlt
fölötted már a forró nyár,
s te
nem élvezted sugarait.
Jó
Anyácskám, a sors mostohán,
nagyon
mostohán bánt veled,
s te
zokszó nélkül bírtál csapásokat,
az
életet, a terheket.
Apa
meghalt, fiatalon
egyedül
maradtál nekem.
Áldoztál
kényelmet, boldogságot
egész
nehéz éltedben.
Már,
felnőttem,rám vár a munka,
hogy
átvegyem tőled,
de
te azt mondod, tanulj, fiam,
hogy
ember legyen belőled.
Küzdesz,
dolgozol éjjel-nappal,
s én
szó nélkül nézlek téged.
Istenem,
milyen hitvány is vagyok,
milyen
szívtelen, semmi-lélek.
S te
áldott, áldott vagy, jó anyácskám,
kinek
csak egyetlen célja van,
hogy
ember legyen belőlem, tiszta jellem,
s
hogy boldog legyek, gondtalan.
Köszönöm
áldozatodat, mit hoztál,
és ígérem,
meghálálom hamar.
Példás
életed példa nekem,
míg
a sír be nem takar.
ÓRÁKON ÁT (1973)
Órákon
át tartalak karomban
nappal
és éjjel egyaránt.
Ilyenkor
tűnik az egész világ,
már
csak mi ketten létezünk.
Meleg
fejecske pihen ölemben.
Pislákol
két kis, kék bogár.
Kicsúszik
a színes játék cumi,
mosolyra
húzódik a pici száj.
Egy
pillanatra megrebben
a
színtelen pilla, s alszik tovább.
Kezecskék
pihennek a mellemen,
a
babalehelet arcomba ér,
kövér
lábacska rugdos ölemben,
szűnik
fájdalom, fázós félelem,
a
párhetes kis élet elpihent.
Képzeletem
járja a végtelent...
Ez
az a perc, ami mindent megér.
Nincs
más öröm, se csók, se szerelem,
se
vágy, se álmot adó ölelés, nincs semmi tét!
Ez a
Csoda! leírhatatlan, pótolhatatlan!
Aki
nem élte, értelmetlen élt.
Nincs
szó elmondani ezt a boldogságot!
Hálát
adok a sorsnak, hogy megadatott.
Ölemben,
mellemen alvó gyermekemmel
átörökítem
a csodás pillanat
TÍZ
HÓNAPJA (1973)
Már tíz hónapja jelented a létet.
Erőt adsz, hitet és reményt nekem.
Sürgettem az időt, hogy vártalak!
Most úgy lassítanám a perceket,
örök legyen ez a pillanat:
a mindenséget betöltő,
éjt-nappalt egybeszövő,
világot kizáró, legszebb öröm,
ahogy itt tarthatlak karomban,
kis, háromhetes élet, gyermekem!
Te mindent pótolsz elrontott
életemben:
szerelmet, vágyat, köddé foszlott
álmokat,
tűnt terveket és távolodó célokat.
Határozod utam, létemnek értelmet
adsz.
Mosolyod, érintésed a boldogságom,
lelkemben kitárja a kövült kapukat.
Telít a hála magasztos érzete.
A Jóistennek köszönöm.
IN MEMORIAM
In memoriam: JÓZSEF ATTILA (1962)
(halálának 25. évfordulójára)
Jaj-sikolyodat éj kékje itta.
Orkánként söpört át az éteren.
Zsibogó tömeg bambán bámulta
Elesett, roncsolt,vérző testedet.
Fájt pillanatra, aztán vége lett.
Arcodat fényképek őrzik, szúrós
Tekinteted a szívekbe réved.
Távolba láttál, hittél, nem hittél!?
Ilyen jövőt reméltél e népnek?!
Lám, itt a szebb jövő! S Te áldozat!
Aludd békétlen-békés álmodat!
ELENGEDLEK (2010)
(In memoriam: Jáky Zoltán)
A
kora reggeli napsütésben harmatcsepp csillog
fűszálakon
s a rózsabimbók szirmain.
Rég
forrt sebet szakít ez a szépség-özön,
és
előtörnek halottnak hitt emlékeim.
Huszonöt
éve, mikor ilyenek voltak a reggelek.
Mikor
olajfa-árnyék alatt reggelizgettem Veled.
Ültünk
kézen fogva, hallgattuk a csendet.
Majd
tárulkozva fényfürdőben az égnek
rózsaszirmokkal
borítottad be testemet,
s
hagytad, hogy lobogó tüzedben elégjek.
Ez
most az emlékezés ideje volt, lejárt.
Kinyitottam
szemem, tűnt a varázs.
Az
olajfa-háttérkép megmaradt.
Most
ribizlit szemezgetek az árnyadó lomb alatt.
Te
is rég halott vagy, nemcsak a szerelem.
Könnyet
ejtek mégis, mikor emlékezem.
Máshol
voltam, temetésedre nem mentem,
sírod
merre van, nem kérdeztem, nem tudom.
In
memoriam Jáky Zoltán.
Kettőezer-tíz
júliusán elengedlek.
Emlékedtől
is végleg búcsúzom.
Új
szerelem közelít megint, érzem.
Tovatűnni ezt már nem hagyom!
In memoriam:
KASZNER MARGIT
A palettáról eltűnik egy szín.
Lágyan mosódik szét a semmibe.
Hiánya
érezhető egy darabig,
aztán már nem említi senki se.
EMLÉKEZÉS VÉGVÁRI PANNIRA
(In memoriam)
(In memoriam)
Mitől
pattant benned a húr?
Mikor
tört kristály lényed szerte?
Szárnyaid mi csonkolta le?
Erődet
mi szívta egyre?
Miért
mentél el ily hamar?
Még
csak most élvezhetted volna
Termelt
gyümölcseid fanyar-édes ízét
nagymamaság
csodáját
gondtalan
élet szabadságát
önmegvalósítás
részegítő mámorát
Még
csak most lettél volna igazi Önmagad.
Miért
mentél el ily hamar?
Kapott
energiád kifogyott?
Hited
és mindenki elhagyott?
Pedig
mennyit adtál valaha!
Fülembe
cseng még mondatod:
„..az
a küldetésem, hogy adok
aki
kér, annak ellenérték nélkül adok”
Önmagadat
adtad, apróztad,
szórtad
szerte szét.
Hiszem,
hogy morzsákból bennünk él emléked.
Hiszem,
hogy a csillagok közül
ránk
le az a Panni nevet,
akit
ismertünk, míg együtt voltunk Veled.
sajnálom,
hogy találkoznunk
itt a Földön, többé már nem lehet.
IN MEMORIAM: BEJCZI ZSUZSA
Valaki
megint csillagpályára tért közölünk.
Ideje
lejárt, földi útja véget ért,.
Ma
már a végtelenből néz le ránk,
és
mi látni véljük csillagtüzét.
Fogynak
az ismerős időutazók.
A
körforgásban villanásnyi volt létük,
mert
„átutazók vagyunk csak itt a Földön”.
Mi,
akik maradtunk még, őrizzük emlékük.