KONTÁRKODÁSAIM

2010-ben találkoztam először  az ősi japán versformákkal: 

 tanka, haiku, haibun, haiga.

Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne, ha töredékeimet   átformálnám e verselés lazább szabályai szerint.  Megtettem.

Játszottam a szavakkal, gondolatokkal, ezen kísérletezgetéseknek lett eredménye BARANGOLÁS című kötetem.

Az ősi japán verselés tulajdonságai, a tömörség, asszociáció, szimbolizmus nagyon megfelelő, rohanó világunkban a gondolataink, érzelmeink kifejezésére, a természet csodáinak bemutatására. 

Ahogy a költő ír spontán, ihletés hatására és ír megadott témára, „rendelésre”, úgy születtek haikuim is, egyesek megadott szóra, mások „aha” élmény alapján.

Egy szó, más-más értelmet, érzelmet fejezhet ki új szövegkörnyezetben, tehát más lehet a reflekció is.  Ezeket a variációkat a könyvben csokorba szedve adom közre, a többi haikut pedig téma szerinti csoportosításban.

Tanács az olvasáshoz:

A műfaj kívánta tömörség miatt, a haikut kétszer olvasva, nem csak megérteni, de látni, átérezni, kibontani, mintegy megélni kell.

Kortyolgatva élvezni, mint egy finom nedűt.

MAGAMRÓL
 (Waka)
Gondolataim 

már mind papírra vetve.

Nyitott könyv vagyok.

Lapjaimat lebbenti

 kószáló  őszi szellő.