Elmélkedések



TARTALOM JEGYZÉK 
Viszonyítások
Kérdések-feltételezés
Véges létünk
Úton 
A pillanat varázsa
Hagyni kell
Aki menni akar
Atlantisz már
Felismerés
Pazarlók 
Idő és pénz 
Meghalt az érzés


VISZONYÍTÁSOK

Mikrovilágunkban van nevünk,
és súlyozottak vagyunk.
A makró világban egyformán
névtelen porszemek.
Univerzumunkban csöppnyi
rezgésként létezünk.
Ez adatott  meg nekünk.

  KÉRDÉSEK-FELTÉTELEZÉS (2010)

Életutunk spirális körökön
vagy ellipsziseken halad?
Vajon melyik irányba, hogy hiszed?
Az origótól táguló íveken.
vagy véletlen pontból indulva
csökkenő kerületeken?
Határa pont vagy a végtelen?
Megállni hol lesz kénytelen?
Hol a véges lét megsemmisítő kapuja?
Amit átlépve más a tér-idő kontinuuma.
Ott új táguló spirális pályán megy tovább,
és lesz a végtelen mindenség maga,
vagy önmagába roskadva, megsemmisülve
egy fekete lyukban lesz örök energia?
Ahol, mint kohóban a vegyes anyag
nemesedik, eggyé olvad és egyszer majd
szétrobbanva, újra bebolyongja az univerzumot,
eljutva végül a ponthoz, ahonnan nincs tovább.
És a körforgás ismétli önmagát?

VÉGES LÉTÜNK  (1971) 

Amikortól ébredező tudatunk  már
képes örülni a létnek,
- az első öröm-tudat születésétől -
mint fényt az árnyék, követi,  
és tudatosul a vég is.
Az öröm  már kesernyés ízű lesz,
már ránk ül a névtelen félelem,
kísérve mindenkor, mindenhová.
Belénk ivódik, részünkké válik,
energiává alakulva hajt,
vagy mint ólomsúly  visszahúz,
és biztosít örök remegést,
mert itt meghatározhatatlan
idejűnek adatott a lét.

Az idő fékezhetetlenül,
nem lassulva, monoton pereg.
Öregszik a sejt, elhal a hám,
mint hámlás, tűnik végtelenbe,
makro világ mikro eleme.
..Így múlunk el lassan vagy gyorsan,
itt  relatív a sebesség.
Így alakul át minden, ami élt.

ÚTON (2011)

Mindannyian Kharónnal randevúzunk,
csak ki lassan, ki gyorsan ér oda.
Mindannyian átkelünk a folyón,
semmisülni a titkos végtelenben,
és magunkkal semmit nem viszünk oda.

Ki földi létet él, útiránya egy: Styx partja,
minden út  mindenhonnan oda vezet.
Hiába is próbálnád elkerülni
a neked szabott végzetet, nem lehet!

Úton megyünk, útjaink minősége változó.
Bársonyszőnyeg  vagy dzsungel bozótja,
egyre megy, szűk, parti ösvényre érkezünk,
várunk sorunkra, kezünkben szám remeg.

A várakozás ideje büntetésünk, mert ácsorgás.
Sem előre, sem visszamenni nem lehet.
Ez az összegzés, a számvetés ideje,
hogy megtisztítsd a lelkedet.
Letámaszthatod keresztedet, le még nem teheted!
Ám már nem nyomasztja súlya válladat.
Könnyűnek érezheted magadat, utad befejeztetett.


A PILLANAT VARÁZSA (2012 

A pillanat egyedi  és ismételhetetlen.
Találkozáskor  nyújtott kéz mozdulata,
kiejtett szó hangsúlya, pillantás sugara,
az ölelés takarója, csak gyorsan múló villanás.

Állítsd meg, éld át a pillanatot!
Oldódj benne fel, add teljes lélekkel magad!
Ötvöződj, tartsd hosszan, amíg lehet,
mert múltával már ott egy  más pillanat.
Amit tűnni hagytál, nem ismételheted!

HAGYNI KELL (1987)

Aki menni akar, azt hagyni kell,
sőt nyitni kell neki kaput.
Aki menni akar, segíteni kell,
hogy indulhasson mielőbb.
Aki elment, talán egyszer visszajön.
Mert aki elment, valamit itt hagyott.

AKI MENNI AKAR  (2010)

Aki menni akar, azt már nem szabad
visszahívni, tartani, marasztalni.
Minden könyörgés haszontalan.
Kár megcsúfolni a szép emlékeket.
Indulót  becsületesen visszatartani
nem lehet, hát hagyni kell, hogy menjen!
Kaput nyitok neked, és bezárom magam.

ATLANTISZ MÁR (2012)

A dolgok egyszerűen  csak megtörténnek.
Gondolat kél, fordul, tetté érik, tűnik.
Születéskor már tudjuk, végállomás a nemlét .
Minden tettünk vége a megsemmisülés,
idő kérdése csak, mikor következik.

Az évezredes idő is csak töredékpillanat.
Utódaink már nem látják a Piramisokat.
Atlantisz már csak képzeletünkben él.
Földünkre sem emlékeznek majd,
más galaxis  erre tévedt vándorai, mikor
a száguldó törmelékbe belebotlanak.

Hiszem mégis: van értelme a létnek.
Van értelme bármi tetté ért,  nemes gondolatnak.
Hiszem, így leszünk részévé a rendezett egésznek,
általunk is alakul, nemesedik, jobbá lesz az ősanyag,

FELISMERÉS…  (1967)

Úgy indultunk: megváltjuk a Világot!
- Megcsonkított a felismerés. -
Hittük: tudunk igazi boldogságot!
- Félénkké tett a felismerés. -
Akartunk: meleg fészket hozni össze!
- Bizonytalanná tett a felismerés. -
Próbáltunk: mindig tisztán élni!
- Csüggedté tett a felismerés. -
Egy remény-szilánk csillogott csak:
Mi  kezdhetjük még újra, másként!
- Hitetlenné tett a felismerés. -
Spontán jött, hogy megtarthassalak
magamnak, bilincselve kis élettel!
- Fásulttá tett a felismerés. -
Hagyjuk, pofozzon a sors keze,
tépázzon szele, rágjon bűn-foga....
- Megölne egy újabb felismerés. -

PAZARLÓK (2012)

Úgy élünk, mintha időnk végtelen lenne.
Mint öröklétet ha birtokolnánk,
és kapott pillanat örökké várna ránk.
Nem közeledne utolsó óránk.

Miért fecséreljük  a mulandó kincset?
Miért szórunk tékozlón perceket?
Engedjük száguldani kapott időnket,
Nyomtalanul, mint tűnő képzelet.



IDŐ ÉS PÉNZ (2014)

Két alattomos gyilkos él velünk
idő és pénz, mindkettő végzetünk.
Az idő láthatatlanul emészt,
a pénz üldöz és soha nem elég

Az idő, múlásával semmisít.
A pénz örök hiányával gyötör.
 időt megállítani nem lehet,
pénzed bármennyi sok, többért pöröl.

Az idő mindig sietésre sarkall,
a pénz minduntalan újat szerezni
 mikor mindened meg van időd lejárt
 nem tudod már kincseidet élvezni

az idő elegánsan átlép rajtad,
más szórja szét gyűjtögetett pénzedet
Távozáskor szíved fájdalom emészti
Mi végre volt túlhajszolt életed ?


MEGHALT AZ ÉRZÉS  (2012)

Hol hal meg bennünk az érzés?
Miért tűnik oly hirtelen?
Tegnap telefonodat még
remegő izgalommal vártam,
fájt ha késtek csengetéseid.
Ma reggel  nem hívtál.
  Könnyen tudomásul vettem.
Mondat végére pontot tettem.
Nem éreztem semmit.
Olyan volt, mintha sohasem lettél volna
izgató várakozás, kíváncsi,
permanens remegés okozója.
Meghalt az érzés. Mikor hallgattalak
idegenül csengtek a hangok, szavak.
                                               Nem értetted, miért oly  furcsa, más vagyok.? 
                                                   Máshogy ragyognak már a csillagok.