Átsejlik a szépség

TARTALOMJEGYZÉK

Vadlen
Lepkevirág
Anunciátának
Nagypéntek délután
Vesztett pillanatok 
Felhők
 



VAD LEN (2009)    

Láttad már a vad len örömtáncát,
mikor a fuvallat meglengeti?
És láttad már a kis kék szirmokat
pár óra múlva szertehullani?

Másnap  újra kékbe öltözik a bokor,
hogy bólogatva libbenjen majd tova.
Tiszavirág-életű, lenge virágok
élettelenné vált, végtelen sora.

És láttad-e esőben ázva, összezáródva, fázva
a vad len lenge, kék virágait, vékonyka szárain?
Levél nélkül a földig hajolva,
ahogy a kelő Napról álmodik?

Milyen szépség-özön ez az árva bokor!
Madár szórta magból a fenyő tövénél!
Szemet vonz, szívet dobbant, agyat inspirál,
fagyot tűr, és vad kánikulát tovább él!

Elmúlás, születés gyorsult körforgása.
Látod, végessé zsugorít időt, teret!
Látványa átér, egyesít galaxisokat!
Érzed, hogy ötvözi veled a végtelent!?


LEPKEVIRÁG  (2009)

Lepkevirágot libbent a szeptemberi szél.
Őszi napfény pihen a szirmain.
Nem is sejti, hogy közeleg a tél.
Nem töpreng a semmisülés fájó percein.

Még nevel bimbót, de már szétszórja magvait.
Még nyújtózik fel, néz kék ég fényébe!
Légies örömtáncával andalít
a sok  bordó, fehér, lila sziromlevélke.

ANUNCIÁTÁNAK (2012)

Lelkem olyan hullámhosszon rezgett,
hogy értettelek, éreztelek, transzformáltalak.
Végtelenbe olvadtam általad, zenévé, fénnyé,
bebolyongva az Univerzumot. Ez a csoda,
csöppnyi szépségben a táguló tér maga!

Átlépve földi létem szűk határait,
elhagytam, gúzsba kötő anyag-testemet,
és szabad, láthatatlan rezgéssé váltam,
aztán színeket öltve, változtatva,
fénnyé lettem, majd újra anyag.
Így alakultam, míg befogadtam a hallottakat.
Hiszem, más dimenziókban jártunk.
Te vittél minket, mentünk Veled oda!
Köszönöm ezt a magasztos élményt,
e csodás estét, Neked, Annunciáta.


                               NAGYPÉNTEK DÉLUTÁN (2011)

Feketerigó fürdött az itatóban percekig.
Virágzó babarózsabokron szikrázó fényben,
piros dísztojások perdültek  szellőölelésben.
Nyíló, tarka virágok szerelmes tavaszt éltek.
Éreztem ős-harmóniát, boldog kibontakozást!
Remény-telten várta minden a termékeny nyarat!.
Enyhe tavaszi fuvallat ellebbentett
táncolva távozó, virágszirmokat.
Zsongott a kert, csiviteltek a madarak,
felfokozott, boldog élni akarásban.
Hunyt szemhéjamon szivárványkarikákat
             táncoltatott az áprilisi napsugár.
             Kertemben pihentem nagypéntek délután.
                   
           Hirtelen szűnt a létezés zaja.
Rémítőn rám merevedett a csend.
Napkorongot fekete felhő koszorúzta,
félelmetesen sejlettek át a sugarak,
pillanat alatt hűvös szél söpört
át a kerten, rázta az ágakat.
Képzeletemben megelevenedett
a kétezer év előtti szomorú nap.
Mintha Krisztust most feszítették volna meg!



VESZTETT PILLANATOK (2010)

Buszon ülök, este hét óra van.
A napkorong narancsszín dísztányér
a halványszürke égfalon.
Leesni készül...Elkapom!?

Egy csoda-pillanatot vesztettem.
Nem sikerült képpé rögzítenem
szikrázó arany tányéromat
s az áttetsző-szürke égfalat.

Már habként úszik a horizonton,
a hegyek mögé csordogálva le.
Lelkemben így rögzítettem
a ritka látványt örökre

Szöknek csodák, elvész a pillanat.
Ma naplementét veszítettem el,
tegnap a telehold nem maradt.
tűnik a szépség percek alatt.

Hogy szeretném ezeket mutatni Neked!
Együtt élni meg rabul ejtő perceket.
Mondanám. Csak zörgés, hiába színezem.
Fény, szín, forma varázsát  nem adja semmi sem.
Nem adja vissza szó az eltűnt illatot.
Sajnálom,hogy nem együtt éltük meg ott,
e meghatóan gyönyörű lét-káprázatot.

FELHŐK   (2009)  

Felhők, veletek repülök!
Eltakarva Napsugarat!
Permetezve esőt, havat!
Gyémánt-buborékként lenni
feslő bimbón ülő harmat!
Vagy kristály-csoda zúzmara
rőt ágakon és réteken.
Vagy feketén és mérgesen
átölelve hegycsúcsokat
ott pöfékelnék nagyokat!
Vagy végtelen, kék szőnyegnek
terülnék Napsugár alatt!
Felhők, veletek repülök!